Az internet-felhasználók jogainak védelmével, valamint a forgalomra vonatkozó hátrányos
megkülönböztetéstől mentes bánásmóddal kapcsolatos követelményekkel ellentétes az, hogy
valamely internet-hozzáférési szolgáltató bizonyos alkalmazásokat és szolgáltatásokat olyan
csomagok alapján részesít előnyben, amelyek ezeket az alkalmazásokat és szolgáltatásokat a
„nullás díjszabás” kedvezményében részesítik, míg más alkalmazások és szolgáltatások
felhasználását a forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseknek vetik alá
A Magyarországon székhellyel rendelkező Telenor társaság többek között internet-hozzáférési
szolgáltatásokat nyújt. Az ügyfeleinek kínált szolgáltatások között szerepel a kedvezményes
hozzáférést (úgynevezett „nullás díjszabás”) biztosító két csomag, amely azzal a sajátossággal
rendelkezik, hogy a bizonyos szolgáltatások és kiemelt alkalmazások által generált adatforgalmat
az ügyfelek által vásárolt adatmennyiség fogyasztásába nem számítják be. Továbbá az ügyfelek,
miután ezt az adatmennyiséget kimerítették, továbbra is korlátlanul használhatják ezeket az
alkalmazásokat és kiemelt szolgáltatásokat, miközben a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és
szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak.
Miután a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság két eljárást indított e csomagoknak a nyílt
internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról szóló 2015/2120
rendelettel1 való összeegyeztethetőségének vizsgálata iránt, két határozatot fogadott el,
amelyekben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek a csomagok nem tartják tiszteletben az e
rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt, a forgalommal kapcsolatos egyenlő és hátrányos
megkülönböztetéstől mentes bánásmódra vonatkozó általános kötelezettséget, és a Telenornak
meg kell szüntetnie ezt a különbségtételt.
Miután a Telenor két keresetet indított a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt, utóbbi úgy
határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket terjeszt a Bíróság elé azzal
kapcsolatban, hogy hogyan kell értelmezni és alkalmazni egyrészt a 2015/2120 rendelet
3. cikkének (1) és (2) bekezdését, amely rendelkezések számos jogot biztosítanak2 az
internet-hozzáférési szolgáltatások végfelhasználói számára, és tiltják az ilyen szolgáltatásokat
nyújtóknak, hogy az e jogok gyakorlását korlátozó megállapodásokat vagy kereskedelmi
gyakorlatokat alkalmazzanak, másrészt pedig az említett 3. cikk (3) bekezdését, amely a
forgalommal kapcsolatos egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód általános
kötelezettségét írja elő.
2020. szeptember 15-i ítéletében a nagytanácsban eljáró Bíróság első alkalommal értelmezte a
2015/2120 rendeletet, amely az internet nyitottságának (hagyományosabban a
„hálózatsemlegesség”) alapvető elvét írja elő.
Először is a 2015/2120 rendelet 3. cikkének az (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett
(2) bekezdésének értelmezését illetően a Bíróság megjegyezte, hogy az említett (1) bekezdés
előírja, hogy az e rendelkezés által az internet-hozzáférési szolgáltatások végfelhasználóinak
biztosított jogok célja, hogy azokat „az internet-hozzáférési szolgáltatásukon keresztül”
gyakorolják, és a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az ilyen szolgáltatás nem jár e jogok
gyakorlásának korlátozásával. Egyébiránt az említett rendelet 3. cikkének (2) bekezdéséből
következik, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak egy adott internet-hozzáférési szolgáltató
szolgáltatásait e követelményre tekintettel3 és az illetékes nemzeti bíróságok felülvizsgálata mellett
kell vizsgálniuk, figyelembe véve mind az e szolgáltató által a végfelhasználókkal kötött
megállapodásokat, mind pedig az említett szolgáltató által alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokat.
Ezzel összefüggésben, miután a Bíróság a 2015/2120 rendeletben szereplő, a „megállapodások”,
„kereskedelmi gyakorlatok” és „végfelhasználók” fogalmának4 értelmével kapcsolatos általános
pontosításokkal szolgált, megállapította, hogy az olyan megállapodások megkötése, amelyekkel
adott ügyfelek olyan csomagokra fizetnek elő, amelyek a „nullás díjszabást” és az e „nullás
díjszabásba” tartozó szolgáltatásokon és kiemelt alkalmazásokon kívüli szolgálatások és
alkalmazások használatával összefüggő forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket
kombinálják, korlátozhatja e rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a végfelhasználók
jogainak gyakorlását a piac jelentős részén. Az ilyen csomagok ugyanis alkalmasak arra, hogy az
alkalmazások és kiemelt szolgáltatások használatát fokozzák, és ezzel összefüggésben
alkalmasak arra, hogy a többi rendelkezésre álló alkalmazás és szolgáltatás használatát
csökkentsék, tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyekkel az internet-hozzáférési szolgáltató
ezt a használatot technikailag nehezebbé, sőt lehetetlenné teszi. Továbbá, minél nagyobb azoknak
az ügyfelek a száma, akik ilyen megállapodásokat kötnek, annál jelentősebb mértékben
korlátozhatja e megállapodások együttes hatása – nagyságrendjükre tekintettel – a
végfelhasználók jogainak gyakorlását, sőt sértheti e jogok lényegét is.
Másodszor a 2015/2120 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének értelmezését illetően a Bíróság
rámutatott arra, hogy az e rendelkezéssel való összeegyeztethetetlenség megállapításához nem
szükséges annak vizsgálata, hogy a forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedések milyen hatással
vannak a végfelhasználók jogainak gyakorlására. Ez a rendelkezés ugyanis az abban szereplő, a
forgalommal kapcsolatos egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód általános
kötelezettsége tiszteletben tartásának értékeléséhez nem ír elő ilyen követelményt. A Bíróság
továbbá megállapította, hogy mivel a forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedések nem a
szolgáltatásnak a forgalom meghatározott kategóriái esetében elvárt műszaki minőségére
vonatkozó, objektíven különböző követelményeken alapulnak, hanem kereskedelmi jellegű
megfontolásokon, ezeket az intézkedéseket úgy kell tekinteni, hogy azok – mint ilyenek – az
említett rendelkezéssel összeegyeztethetetlenek.
Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság felülvizsgálata alá vonthoz hasonló csomagok
általánosságban sérthetik mind az 2015/2120 rendelet 3. cikkének (2) bekezdését, mind pedig e
cikk (3) bekezdését, azzal a pontosítással, hogy az illetékes nemzeti hatóságok és bíróságok az
említett csomagokat eleve e cikk (3) bekezdésére tekintettel vizsgálhatják meg.
EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.
1 A nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes
szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó
felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti
barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2120 európai
parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 310., 1. o.).
2 A végfelhasználóknak az alkalmazásokhoz, tartalmakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, valamint az azok
használatához való joga, továbbá az alkalmazások, tartalmak és szolgáltatások nyújtásához, valamint az általuk
választott végberendezések használatához való jog.
3 A 2015/2120 rendelet 5. cikke alapján.
4 Ez utóbbi fogalom magában foglal minden olyan természetes vagy jogi személyt, aki, illetve amely a nyilvánosság
számára hozzáférhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használ vagy kérelmez. Egyébiránt ez a fogalom magában
foglalja mind azokat a természetes vagy jogi személyeket, akik, illetve amelyek tartalmakhoz, alkalmazásokhoz és
szolgáltatásokhoz való hozzáférés céljából internet-hozzáférési szolgáltatásokat használnak vagy kérelmeznek, mind
pedig azokat a természetes vagy jogi személyeket, akiknek, illetve amelyeknek tartalmak, alkalmazások és
szolgáltatások biztosításához internet-hozzáférésre van szükségük.
