Debreceni akkumulátorgyár vélemény

Debrecen, aggódom érted! Vélemény

Helyi hírek Vélemény

Döbbenet, tüntetés, feszült várakozás volt az elmúlt hónapok termése akkumulátorgyár-ügyben. Tanácstalanság és tehetetlenség lett úrrá a debrecenieken. Merre menjünk tovább? Létezhet jó megoldás?

Szülővárosom Debrecen. Itt nőttem fel, jártam iskolába és neveltek fel a szüleim. Felnőttként elmentem nagyvilágot látni, de az élet lehetőséget adott arra, hogy a szívem hazatalálhasson. Bejártam a régi törzshelyeimet és felfedeztem újabbakat, visszatértek a régi barátságok és születtek újak. Az én városom sem nem kicsi, és nem is olyan nagy, de így is szeretem. Élhető, szerethető, megszokható. De most mégis borongós egy ideje.

Történt valami, szinte egyik pillanatról a másikra, amit nehezen tudunk elfogadni, ha egyáltalán el lehet fogadni. Mégpedig azt, hogy Debrecenben – a lakosság korrekt tájékoztatását mellőzve – építenek egy hatalmas akkumulátorgyárat. Azt, amit mi, kisemberek nem kértünk, de a városvezetés, az állam, a „gazdaság” pedig igen. Tüntettünk, petíciót gyűjtöttünk, sírtunk, keseregtünk, és feltettük a nagy kérdést, hogy akkor most hogyan menjünk tovább? De választ nem kaptunk.

Nem szeretnék senkit sem hibáztatni, nem szeretnék egyik pártnak, egyik tüntetőnek sem igazat adni. A kétszázezer ember egyikeként csak azt szeretném, hogy nekünk is legyen beleszólásunk abba, ami a városunkban történik. Úgy hallatni a hangunkat, hogy nem bántunk senkit sem. Kérdezni azt, aki az ügyben érintett, hogy válaszokat kapjunk. Folyamatos kontroll alatt tartva a munkavégzést, erőszakot nem alkalmazva.

És legfőképp hinni abban, hogy ha együtt veszünk részt a folyamatokban, városunk bármiből újraéled, mint ahogyan azt a Főnix madarunk mindig is tette. Városomnak és minden egyes lakójának csak azt tudom kívánni, hogy tartsuk meg büszkeségünket, erőnket és kitartásunkat. Tegyük békével, egymásra figyeléssel és nyitva tartott szemmel. Mert abba még nem dőlt bele senki emberfia, ha tisztességesen viselkedett. Ne legyen ez soha másképpen. Vigyázzunk egymásra és a városunkra, hogy ne kelljen innen elmennünk. Mert ha így teszünk, ki marad itt?

– Rontó Judyt –