Egyszerre vicces, egyszerre drámai, zseniálisan megírt színdarabot láthat a Nagyerdei Szabadtéri Játékok közönsége június 22-én és 23-án. A Teljesen idegenek című komédiában váratlan titkok robbannak, évtizedes barátságok kapcsai lazulnak meg egy hétköznapi estén.
Melyikünk lenne olyan bátor, hogy egy baráti vacsoratársaságban−mondván a legjobb barátai előtt senki sem titkol semmit−bátran kiteszi az asztalra a mobiltelefonját, kihangosítja a hívásokat és hangosan felolvassa a sms-eket, chateket? Hányan vállalnánk, hogy modernkori naplónkat gondolkodás nélkül közszemlére tesszük? Ezek a kérdések is felvetődhettek Paolo Genovese olasz drámaíróban, amikor a Teljesen idegenek fenti alapötlete kipattant a fejéből. Az elkészült dráma számos izgalmas oldalról járja körül az alapszituációt, így hamar jutunk el a legfontosabb kérdésig, hogy vajon hazudni veszélyesebb, vagy mindig igazat mondani? És melyik a kegyetlenebb? Az első kérdésre is csak látszólag tűnik egyszerűnek válasz, mert ha mélyebbre ásunk, rögtön kiderül: egy kicsit mindenki hazudik mindenkinek.
Ha ebben a helyzetben a Teljesen idegenek megmaradna a kapásból beugró ötletnél, vagyis, hogy valakit felhív, valakinek ír a szeretője, akkor egy sablonos, sztereotípiákkal teleszórt vígjáték maradna. De a szerző okos szituációkat, izgalmas karaktereket teremtve jóval tovább megy ennél: olykor megható, valóban szép jeleneteket kreál apró, mindennapi gyarlóságainkról, számos oldalról látjuk szerelmi vagy párkapcsolatainkat, hogy hogyan bánunk a másikkal, saját magunkkal, és hogy hány ponton inoghat meg még a mégoly egymásnak való emberek viszonya is. A darab finoman vezet rá arra, hogy nemcsak a valóban szégyenletes dolgainkat restelljük és titkoljuk, hanem az apró kényelmetlenségeinket is. A Teljesen idegenek finom iróniával és humorral mesél arról, hogy hányszor választjuk a kényelmes megoldást, csak mert valami szembe megy a társadalmi elvárásokkal.
Kritikusai szerint az ötletgazdagság, a jól megírt darab és a kiváló színészi játék teszi egyszerre humorossá és elgondolkodtatóvá a Játékszín előadását. A szerepekben Martinovics Dorinát, Kolovratnik Krisztiánt, Lévay Viktóriát, Debreczeny Csabát, Erdélyi Tímeát, Makranczi Zalánt és Nagy Sándort láthatja a közönség.
