Az Alzheimer-betegséggel diagnosztizáltak mindössze 5-10 százaléka kap szakorvosi ellátást, a kór felismerése az érintettek jelentős részénél csak előrehaladott állapotban történik meg, miközben sok esetben a diagnózis egyáltalán nem születik meg. Emiatt, valamint az alapellátás hiányosságai, a korszerű diagnosztikai lehetőségek korlátozott hozzáférhetősége miatt sok érintett elesik a megfelelő kezeléstől, miközben a betegség évente akár közel 236 milliárd forintos társadalmi terhet is jelenthet – hívták fel a figyelmet egy szerdai kerekasztal-beszélgetésen.
Ezen költségek jelentős része az alzheimeres beteget ellátó családoknál jelentkezik, ezért a hatékonyabb diagnózis és kezelés ma már nem csupán egészségügyi, hanem kiemelt társadalom- és egészségpolitikai kérdés is – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Magyarországon becslések szerint 150-200 ezer ember él Alzheimer-betegséggel, a fejlett országokban mára a 7. leggyakoribb haláloknak számít, azonban a tartós egészségkárosodáshoz és alacsony életminőséghez vezető betegségek között is az élen van.
A közleményben idézik Klivényi Pétert, a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatóját, aki elmondta, a betegség pontos oka nem ismert, kialakulásában genetikai, biológiai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak, bár az életkor valóban a legfontosabb független kockázati tényező.
Míg a 65-74 éves korosztályban 5 százalék alatti, addig az ennél idősebbek körében a háromszorosa is lehet az előfordulás esélye.
A kutatások szerint ugyanakkor a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás, a magas koleszterinszint, a mozgásszegény mindennapok, valamint a fejet ért sérülések is növelhetik a kialakulás esélyét.
A betegség lefolyása hosszú, és gyakran már évekkel az első tünetek megjelenése előtt megkezdődik.
A legkorábbi szakaszban még sem a beteg, sem a környezete nem érzékel változásokat, noha az agyban már zajlanak a kóros folyamatok.
Ezt követheti az enyhe kognitív zavar időszaka, amikor már észrevehetők az első figyelmeztető jelek – például a rövid távú memória romlása, a szótalálási nehézségek vagy a tájékozódási problémák -, majd kezelés nélkül fokozatosan kialakul a demencia enyhe, középsúlyos, végül súlyos stádiuma. É
ppen ez okozza a félreértéseket, amiért a köznyelvben az Alzheimer-betegséget és a demenciát helytelenül sokszor szinonimaként használják.
Kovács Tibor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója azt emelte ki, hogy a demencia nem önálló kórkép, hanem tünetegyüttes, amely a memória, a gondolkodás, a tájékozódás, a nyelvi képességek és a mindennapi önellátás fokozatos hanyatlásával jár.
Ennek hátterében számos különböző betegség állhat, ezek közül a leggyakoribb azonban az Alzheimer-betegség:
a demens esetek mintegy 60-70 százalékáért ez a betegség felel.
Magyarországon a betegek többsége csak középsúlyos állapotban jut el szakorvoshoz, pedig a betegség korai felismerése a betegség hosszú távú lefolyása szempontjából kulcskérdés.
Mára elérhetővé váltak olyan terápiák, amelyek az Alzheimer tüneteit kezelik, illetve olyanok is, amelyek képesek lassítani a kór előrehaladását, ezek azonban kizárólag az Alzheimer kezdeti szakaszában alkalmazhatók, amikor az idegsejtek pusztulása még nem vált kiterjedtté.
Hangsúlyozták, a korai felismerés, a korszerű diagnosztika és az új terápiás megoldások megfelelő alkalmazása csak együtt teremthetik meg, hogy a betegek minél hamarabb a számukra megfelelő kezeléshez jussanak.
A ellátásban ezért mindhárom területen szükség van a lehetőségek további bővítésére, különös tekintettel arra, hogy az ország különböző régióiban a modern diagnosztikai eszközökhöz – köztük az újabb véralapú tesztekhez – és a szakorvosi kapacitásokhoz való hozzáférés eltérő lehet – írták.
(MTI)
