Napjainkban ahhoz, hogy valaki profi futballista legyen, már fiatalon keményen szabályozva van az élete. Nem mindegy, mikor és mennyit edz, milyen ételeket, italokat visz be a szervezetébe, mennyit alszik stb. Két debreceni ifi labdarúgó – akik egyébként testvérek – mesélt nekünk arról, hogy milyen áldozatokkal jár számára a foci, és mennyi energiabefektetés szükséges ahhoz, hogy profikká válhassanak.
Mozga Gergő a DEAC U17-es csapatában futballozik, míg testvére, Mozga Csaba a 19 év alattiakkal rúgja a bőrt a fekete-fehéreknél, pedig ő még csak 16 éves.
Hány évesen és miként szerettétek meg a futballt?
Gergő és Csaba: Négyévesen szerettük meg a futballt, édesapánknak köszönhetően. Ő is focizott, aztán minket is beíratott, ezáltal mi is megszerettük.
Volt, vagy van „B” terv? Próbálkoztatok más sportágakkal vagy a focin kívül?
Gergő: Számomra szóba sem jöhetett más sportág, csak a foci érdekelt mindig is.
Csaba: Én szertornázom is versenyszerűen, nagyjából ugyanakkor kezdtem el, mint a focit. Egyelőre mindkettőt szeretném csinálni, minél magasabb szinten.
Milyen poszton futballoztok? Az évek alatt változott ez valamelyest, vagy mindketten itt akartatok játszani mindig?
Gergő: Én belső védőként futballozom, ez a kedvenc pozícióm, más poszton nem is nagyon próbálkoztam játszani, itt játszik a példaképem is, számomra a védelem közepe a megfelelő hely.
Csaba: Kisebb koromban hátvédként kezdtem, aztán az évek alatt egyre előrébb kerültem, játszottam középpályán, jelenleg pedig a támadó szekció jobb oldalán, illetve a közepén is játszom. Én úgy érzem, itt tudom a legjobbamat nyújtani.
Van példaképetek esetleg ugyanazon poszton, akihez szeretnétek hasonlítani játékotokat, stílusát tekintve?
Gergő: Amint említettem, az én példaképem ugyan azon poszton játszik, ő nem más, mint Sergio Ramos.
Csaba: Számomra Lionel Messi a példakép, de mindenképpen megemlíteném Iniestát, akinek a személyisége, azok a remek átadásai, ahogyan látott a pályán, az is igazán példaértékű.
Természetesen megnevezés nélkül, de volt olyan egyesület, ahol ti vagy szüleitek nem éreztétek/érezték profinak a körülményeket, esetleg a szakemberek tudását?
Gergő: Nekem sajnos volt ilyen. Több dologból tevődött össze. Nem voltam elégedett az edzések helyszínével, minőségével, az edzők, illetve a csapattársak hozzáállása sem volt azon a szinten, amelyre úgy érzem, szükség lett volna.
Csaba: Én is váltottam hasonló ok miatt klubot. Egyre kevesebb játékos alkotta a csapatot, ennek következtében az edzők sem tartották már olyan fontosnak az edzések szinten tartását.
Esetleg ha volt sorozatos rossz egyéni teljesítményetek, vagy csapatszinten több vereségetek volt sorozatosan, nem fordult meg a fejetekben, hogy felhagytok a focival?
Gergő: Sohasem fordult meg a fejemben, hogy felhagyok a futballal. Nyilván fiatalon is vannak hullámvölgyek a karrieredben, mind egyénileg, mind csapatszinten, de ilyenkor motiváltnak kell maradni, hogy következőnek jobb teljesítményre legyél képes, és a kezdőcsapat tagja maradj.
Csaba: Mindenkinek van fent és lent. De, aki komolyan gondolja a focit, azt inkább csak motiválják az ilyen helyzetek.
Jelenleg a DEAC utánpótlásában pallérozódtok, hetente mennyi és milyen típusú edzéseitek vannak?
Gergő: Heti öt edzésünk van, ebből kettő keményebb, erőnléti, de van futsal edzésünk, egy koordinációs és egy lazító edzés, ezek többnyire labdával történnek. És hetente egy mérkőzést játszunk.
Csaba: Az én korosztályomnak heti négy edzése van, sok időt fordítunk a játék technikai részére, illetve a közös játékra is, minden ellenfél ellen ugyanúgy készülünk, nem a soron következő mérkőzéstől függenek az edzéseink típusai.
Milyen egy átlagos hétköznapotok és hétvégétek?
Gergő és Csaba: Egy átlagos hétköznapunk úgy telik, hogy reggel elmegyünk suliba, majd délután sietni kell edzésre, majd ott intenzíven mozgunk másfél órát, ezt követően irány haza a családhoz. Ha másnap meccs van, akkor időben le kell feküdni, mert a találkozók többnyire reggeli, délelőtti, esetleg déli időpontokban vannak.
Az edzések és a meccsek mellett szabadidőtökben mennyit foglalkoztok focival?
Gergő és Csaba: A TV-ben szinte minden meccset megnézünk, minden meccsből lehet tanulni, megfigyelni, tapasztalatot gyűjteni, elemezni a csapatok játékát. Itt volt az Európa-bajnokság, minden meccs nagyon izgalmas volt, kiélezett párharcokat láthattunk. Viszont nem csak nézni szoktuk a futballt szabadidőnkben, hanem barátokkal, ismerősökkel azért havonta néhány alkalommal próbálunk a helyi kispályákra lemenni, játszani kicsit.
Mikről kell lemondanotok a futball érdekében?
Gergő és Csaba: Barátságok többnyire a csapaton belül alakulnak ki, hiszen kevés a szabadidőnk. Bulizni nem járunk, illetve az étkezésünk nincs korlátozva, de annak, aki komolyan szeretné csinálni, az tisztában van vele, hogy mely ételek az egészségesek, melyeket nem szabad szinte sohasem enni. Mi is próbálunk odafigyelni, hogy a megfelelő időben étkezzünk, és elkerüljük a gyorséttermeket.
Mennyire nehéz a futballt és a tanulást összeegyeztetni? És, ha már tanulás, mit tanultok, és mit szeretnétek tanulni a futball mellett a jövőben?
Gergő: A fociba fektetek több energiát, de tisztában vagyok azzal, hogy bármikor közbejöhet egy olyan sérülés, amely után nem tudom folytatni a pályafutásomat, ezért a vállalkozás ötlete is foglalkoztat, de egyetemre is szeretnék bekerülni.
Csaba: Én a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanulok jelenleg, elsődleges cél a továbbtanulás egyetemen. Egyelőre a két sportág mellett sikerült kellő időt és energiát fordítanom a tanulásra, igyekszem minden téren a maximumot nyújtani.
Melyik volt az eddigi legjobb meccsetek? Milyen teljesítményét nyújtottatok ekkor?
Gergő: Két mérkőzést is ki tudnék emelni, egyik az Olasz Focisuli elleni, a másik pedig a Tarpa elleni meccs. Mindkét találkozón úgy érzem sikerült kimagaslót nyújtanom a védelem tengelyében, még annak ellenére is, hogy a Tarpa ellen vereséget szenvedtünk.
Csaba: Volt sok jó meccsem, ahol több gól és gólpassz fűződik a nevemhez, mindig igyekszem olyan teljesítményt nyújtani, hogy lássa az edző és az egész csapat, hogy számíthat rám, ezért én nem szeretnék konkrét mérkőzést kiemelni.
Milyen rövid, illetve hosszú távú terveitek, céljaitok vannak a pályán és azon kívül?
Gergő és Csaba: Szeretnénk az egyetemi éveink alatt is a DEAC-ban játszani, felkerülni az első csapathoz addigra. Persze nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, sok jó akadémia van Magyarországon, de minél magasabb szinten szeretnénk játszani, amellett, hogy továbbtanulunk, mert az is legalább ennyire fontos célunk.
Mit vártok a debreceni csapatoktól az idei szezonban? Hányadik lesz az NB III-ban a DEAC? És a frissen feljutott DVSC az NBI-ben?
Gergő és Csaba: az első vagy a második helyre várjuk a DEAC-ot, reméljük, visszajutnak az NB II-be. A DVSC-nél még szükség lenne igazolásokra, nagyon nehéz dolguk lesz, a mezőny még erősebb, mint a kieséskor, abban bízunk, hogy még jön erősítés a csapathoz és sikerül a középmezőnyben végzeni, és nem lesznek kiesési gondjai a Lokinak.
– Arany Balázs –
